A cserépváraljai templom, mind a tervező Csaba László életművében, mind a magyar építészet történetében kiemelten fontos alkotásnak számít. A templom 1961-ben készült el a falu közösségének aktív közreműködésével. Ez a háború utáni időszak első, valóban modern temploma. Az azóta eltelt 60 évben a templom állapota jelentősen leromlott. Felújítása a

Magyar Kormány támogatásával valóst meg 2023-ban. A templom jelentőségéhez építészeti értékei mellett képzőművészeti jelentősége is hozzájárul. Csaba László két, a korban nagyra tartott és széles körben elismert kortárs képzőművészt, Kondor Bélát és Somogyi Józsefet vonta be az oltártér kialakításába. Kondor a tabernákulum ajtót, míg Somogyi a korpuszt alkotta meg.

A korpusz korai példája Somogyi azon, rendkívül expresszív ábrázolásainak, amelyek a kereszt nélkül, pusztán a test látványán keresztül beszélnek az önfeláldozás kínjáról. Mivel bronzba önteni az egyházközségnek nem volt pénze, ezért Somogyi a gipszből készült mintát ajándékozta a templomnak. A szobrot a hátba beépített kapcsokkal rögzítették a falhoz, a végtagok így szabadon nyúltak a levegőbe – a korpusz így lebegni látszott a fehér vakolat előtt. A hívek azonban ellenszenvvel fogadták az alkotásokat, a tabernákulum ajtót átfestették, a korpuszt pedig áthelyezték a templom előterébe. Ezért Csaba László Cserépváraljára utazott és az akkori plébánossal egyeztetve eltávolította az alkotásokat.

Az építészeti felújítás, valamint a helyiek és az örökösök nyitottsága lehetővé teszi, hogy ne csak a templom újuljon meg az eredeti állapothoz hűen, de a tabernákulumajtó és korpusz visszakerüljön eredeti helyére. A festményt korábban Csaba László saját költségén restauráltatta, az építész örökösei megőrizték és az épület rehabilitációjának hírére kezdeményezték a festmény eredeti helyére való visszahelyezését.

A szobrot 2023-ban egy asztalosműhelyben találtuk meg, az örökösöknél. Itteni tárolása megmentette a pusztulástól, de több helyen megsérült és erősen roncsolódott. A károk azonosítására és a helyreállítási lehetőségek vizsgálatára Meszlényi János szobrászművész, Somogyi-tanítvány tett javaslatokat. A hívek és az örökösek is örömmel vennék, ha a tabernákulumajtó mellett a korpusz is visszakerülhetne eredeti helyére, azonban ezt jelenlegi állapota nem teszi lehetővé. Az építkezés teljesen felemésztette az állami támogatás összegét, a helyi közösség összespórolt pénzét elsősorban a templom bútorainak gyártására

fordította. Ezért a helyreállítás építészei (Partizan Architecture: Major Zoltán, Müllner Péter) és közreműködői segítségét keresnek, hogy Somogyi József e páratlan munkája újra eredeti fényét és állapotát mutathassa.