Kicsit több mint hat évvel ezelőtt, amikor a két gyermekem 4 és 6 éves volt, elvették tőlem, mert az anyjuknál laktak, miután szétmentünk. Egy nevelőotthonba kerültek, és hat évig minden erőmmel azon dolgoztam, hogy visszakapjam őket. Megtettem mindent, ami tőlem telt, és mindent, ami szükséges volt ahhoz, hogy végre hazajöhessenek. És tavaly novemberben végre valóra vált a gyermekeim és az én kívánságom. Végre hazajöttek, és itt maradnak. Egy 75 négyzetméteres háromszobás lakásban élünk együtt, és minden időmet és jövedelmemet arra fordítom, hogy soha többé ne hiányozzon nekik semmi. Az egyetlen dolog, amit nem engedhetek meg magamnak a havi számlák és élelmiszer-bevásárlások után, az egy olcsó autó, amivel eljuthatunk A-tól Z-ig. Egy kis faluban élünk Ulricehamn mellett, Tvärrednek hívják, és 2 kilométerre van a legközelebbi bolt, ami drágább, mint a legtöbb. A hab a tortán, hogy naponta csak két busz jár (az iskola órarendjéhez igazodva), azaz az első Ulricehamnbe, a legközelebbi városba, 7:15-kor indul, a hazafelé tartó busz pedig 16:30-kor. Ez nagyon körülményes, mert vagy 2,5 kilométert kell gyalogolnom a boltig és ugyanannyit vissza, vagy folyamatosan másokat kell megkérnem, hogy vigyenek el. Most alázatosan kérem a segítségüket, tehát teljesen idegen emberek az interneten:P Szükségem van egy autóra. Nem érdekel, ha egy roncsautó, csak működjön és legálisan lehessen vele közlekedni. Egyedülálló apa vagyok, akinek nagy szüksége van egy járműre, hogy elmehessünk bevásárolni, illetve hogy elmehessek az anyámhoz, akinek rendszeresen segítek, mióta 2013-ban agyvérzést kapott. Ezért nehezen mozog, és ő is segítségre szorul a bevásárlásban, de néhány kilométerre lakik tőlem, ami további nehézségeket okoz nekem, hogy eljussak hozzá. Most térden állva kérem Önöket, hogy segítsenek nekem legalább annyit összeszedni, hogy meg tudjak venni egy rozoga autót, amivel előre és remélhetőleg vissza is tudok menni. Előre is köszönöm, üdvözlettel egy partra vetett apa Tvärredből // Patrik