Szia,

Kuba vagyok, 25 éves, és segítségre van szükségem.

Röviden összefoglalva: az életem során elkövettem néhány butaságot, amit most próbálok helyrehozni. 16 évesen abbahagytam a középiskolát, és 4 évig különböző munkákban dolgoztam. Ez nem tetszett nekem: monoton munka volt, és alulfizetett. Úgy döntöttem, hogy Hollandiába megyek. Aláírtam a szerződést, és előteremtettem a kezdeti költségeket (lakás, étkezés, közlekedés). Nem vagyok rá büszke, de a pénzt a Raiffeisenbanknál felvett hitelből szereztem. 2019 júniusában kellett volna munkába állnom, de bekövetkezett a koronavírus-járvány, bezárták a határokat, és a szerződést felbontották. Mindig is „ötös tanuló” voltam, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom – bár csak a felvételi vizsgák után –, és jelentkezem középiskolába. Imádom a természetet, így a mezőgazdasági és növényvédelmi szak egyértelmű választás volt.

Idén érettségiztem (kitüntetéssel), és tele lelkesedéssel, energiával és azzal az érzéssel, hogy végre sikerült rendbe hoznom az életemet, legalábbis részben, jelentkeztem az egyetemre, konkrétan az agroökológia szakra.

Mindazonáltal ezt a négy évet nem élném túl a barátnőm, az anyukám és egy remek barátom segítsége nélkül. Adósságból éltem és még mindig élek. Bár különböző alkalmi munkákat vállalok, a koronavírus-járvány után nincs túl sok munka, és főleg nincs rugalmas munkaidő. Az élet drága.

25 éves vagyok, fiatalkoromat ostobaságokkal és hibákkal pazaroltam el. Így most körülbelül három lehetőségem van.

1) elhelyezkedni és rendbe hozni a pénzügyeimet (nem is olyan rossz a helyzet, mondjuk 200 000)

2) bízni abban, hogy megélem abból a kevésből, amit az alkalmi munkákból keresek, és a szeretteim segítségéből, ami lelkileg kimerít (anyukám két állásban dolgozik, és támogat, ahogy csak tud, de egészségileg nincs a legjobb formában, jelenleg műtét után van, és még anélkül is nehezen viselem, hogy két állásban dolgozik, hogy kijavítsa a hibáimat, nem is beszélve azokról a sérelmekről, amelyeket én okoztam neki.)

3) magabiztos koldulás – manapság az emberek mindenféle célra adományoznak pénzt, szóval miért ne próbálnám meg? Ez szabad döntés, és bár az erkölcsi értékek szempontjából ez erősen szúr a szemembe, mégis ez is egy lehetőség.

Röviden fogalmaztam, ezzel tehát befejezem a „rövidített” változatot.

Ezt egy kicsit gyorsan, az előadások között írom. Idővel kijavítom a hibákat, kiegészítem az információkat, és ami a legfontosabb: lehetőleg még ma este elkészítem a bővített változatot, arra az esetre, ha valakit érdekelne a teljes történet. Valószínűleg angol nyelvű szöveget is hozzáadok majd.

Köszönöm

2024. október 10. 12:30