Iris egy csodálatos, négyéves kislány, akit nagyon vártunk és szerettünk. Azóta, hogy betöltötte a szívünket és az életünket, észrevettük, hogy vannak nála autizmusra utaló jelek, de nehezen tudtuk elképzelni, hogy autista lehet. De 3 hónapja összeszedtük a bátorságunkat, és úgy döntöttünk, hogy elmegyünk egy szakemberhez, hogy kiderítsük, miért nem sajátította el mindazt, amit ennyi idősen már tudnia kellene, többek között a nyelvet is. Közepes fokú autizmust diagnosztizáltak nála. Azt mondták nekünk, hogy okos gyerek, nem is merül fel a fejlődési késés kérdése, és nagy esélye van arra, hogy beilleszkedjen a társadalomba – ez valójában ellentmondás. 3 éves kora óta olvas, románul és angolul, bár akkor még csak néhány szót tudott mondani. Két hónapja járunk terápiára (hála Istennek, volt szerencsénk és lehetőségünk ingyenes foglalkozásokra, de nem tudni, hogy ez mennyi ideig tart), és rendkívül jól halad. Sokkal beszédesebb, aktívabb és figyelmesebb. Hálát adok Istennek ezért. De a pénzügyi helyzetünk miatt előfordult, hogy jó párszor hiányoztunk. Az egyetlen vágyam az, hogy a gyermekem jól legyen, és fáj a szívem, amikor látom, hogy nem tudok neki esélyt adni, mert nem volt pénzem az utazásra. Azt szeretném, ha nyugodt lehetek, hogy soha többé nem maradunk ki az általa annyira várt (mert mindig alig várja, hogy elmenjünk a lányokkal „játszani”) és a gyógyulása szempontjából nagyon fontos foglalkozásokról. Hálás vagyok minden hozzájárulásért, bármilyen kicsi is legyen az.