Elvált apaként jól tudom, mit jelent szenvedni, nemcsak érzelmileg, hanem anyagilag is. Mindenekelőtt szenvedést és igazságtalanságot tapasztaltam. Házasságtörést szenvedtem el, és mindezek ellenére a bíró úgy döntött, hogy a gyermekeimet az anyjuknál helyezi el, elveszi a házamat (amely az én tulajdonom volt, és jelzáloggal terhelt), tartásdíjat szab ki rám, és akkoriban még munkanélküli is voltam. Körülbelül 900 eurót kaptam a NASPI-ból, de 600-at a jelzáloghitelre, 300-at a tartásra és 350-et a nevemre vásárolt autó részletére kellett felvennem. Abszurd, de igaz! Jelenleg, több mint 11 évvel a különválás után, egy euró sincs a zsebemben, pedig van munkám, amivel átlagon felüli fizetést kapok, de a jelzáloghitel (600 euró), az új autó törlesztőrészlete (450 euró), a gyerektartás (jelenleg 450 euró), a 2020-ban szükséges likviditás kifizetése (380 euró), számlák, étkezési költségek, gyereknevelés (a hónap folyamán 15 napot gazdálkodunk fejenként, közösen megbeszélt napokon és mindezek ellenére a tartásdíjból kimaradok...) minden hónapban túllépem azt, amit keresek, olyannyira, hogy hosszú távon elpazarolom azt, ami a folyószámlámon volt. Szeretném, ha segítenének, és ha egyszer visszanyerem az erőmet, segítenék a rászorulókon egy nonprofit szervezet létrehozásával a különélő apák számára. Az álmom az lenne, hogy minden jelenlegi kiadásomat le tudjam zárni, hogy ne szenvedjek többé anyagilag, és optimistábban tudjak a jövőbe nézni, de már most tudom, hogy ha ezzel az adománygyűjtéssel 1 eurót összegyűjtöm, az már nagy eredmény lesz. Köszönöm, hogy elolvastátok a bejelentésemet