Üdv mindenkinek,

Marek vagyok, egy vesével születtem, és 4 éves koromban orvosi hiba következtében sztómával kellett élnem, gyermekkorom nagy részét kórházakban töltöttem, és a mai napig a kórházak nagy részét képezik az életemnek. Soha nem sajnáltam magam, mindig is azon a véleményen voltam, hogy másoknak nehezebb dolguk van, így nincs miért panaszkodnom.

Egész életemben valahogy boldogultam, függetlenül a betegségeimtől. Sajnos 2023 augusztusában kritikus állapotban kerültem az intenzív osztályra, az egyetlen vesém leállt, és a folyadékok felhalmozódtak a szervezetemben ahelyett, hogy kiválasztódtak volna, a folyadéktöbblet a testemben elérte a 14 kg-ot, aminek következtében a tüdőm eláradt, és lehetetlen volt lélegezni.

Azóta hetente háromszor 4 órán keresztül dialízisre járok. Mindezek ellenére nem adom fel, már sikerült elvégeztetnem az összes vizsgálatot a veseátültetéshez, ami az egyetlen esélyem arra, hogy visszatérjek egy viszonylag normális élethez.

Napról napra egyre gyengébb vagyok, egyre nehezebben tudok járni, mert minden izmom fáj, a lábaim megduzzadnak és nehezítik a mozgást.

Ennek ellenére még mindig a biztonsági szolgálatban dolgozom, elvégre valamiből meg kell élni, és a nyugdíjas anyukám egyedül nem tudna eltartani minket, apukám nélkül is nehéz, 2022 novemberében váratlanul hunyt el álmában.

Nem fűzök nagy reményeket ehhez a gyűjtéshez, mert tisztában vagyok vele, hogy vannak emberek, akiknek nagyobb szükségük van erre a segítségre, mint nekem. Viszont egyedül már nem tudok boldogulni, és nem tudom, meddig leszek képes "úgy, ahogy van" élni.

Minden hozzájárulás, még a legkisebb is, olyan hozzájárulás, amely legalább kis mértékben tehermentesíteni fog az anyagi terhektől, egész életemben betegséggel küzdöttem, és még mindig magamnak kell megbirkóznom vele, de az anyagiakkal kapcsolatban szükségem van támogatásra.

Minden adományért, még a legkisebbért is, rendkívül hálás leszek, és azzal fogom meghálálni, hogy én is jó ember leszek.....