Fiatal, 21 éves nő vagyok, és 18 éves koromban elhagytam a családi otthont, mert elviselhetetlen helyzetbe kerültem: erőszakos volt az apám és távol volt az anyám. Amikor meghoztam ezt a döntést, magamra vállaltam, hogy a jogi tanulmányaimat összeegyeztetem egy diákmunkával. Tanulmányaimat azonban szociális fóbia miatt meg kellett szakítanom: munkából kifelé menet megtámadtak, majd mononukleózis miatt hosszú szünetre kényszerültem, ami megakadályozta, hogy visszatérjek a munkába.

Állandó jövedelem híján vissza kellett költöznöm anyámhoz, de ő hamarosan megkért, hogy költözzek el. Hogy eltartsam magam, állandó munkát vállaltam, és végleg feladtam a tanulmányaimat. Több mint másfél évig az életem megállt: a munkaidőm már nem egyezett a barátaiméval, a társasági életem összeomlott, az álmaim pedig kialudtak.

Elszántan visszamentem az iskolába, és a szendvics tanfolyam útját választottam. Azonban a havi 1070 eurós fizetésemből, amelybe beletartozik 140 euró hiteltörlesztés is, nehezen tudok megélni. A hónap nyolcadikára már arra sincs elég pénzem, hogy rendesen egyek. Nem merek senkitől segítséget kérni, mert felemészt a szégyen, hogy nem tudok egyedül boldogulni. Az anyagi gondjaim annyira megmérgeznek, hogy nem látok kiutat.