Sok évvel ezelőtt elkövettem egy hibát, amit hibák láncolata követett..... Rossz időszak volt, nem tudtam teherbe esni, és nem akartam feladni, ezért rengeteg vizsgálatot, tesztet, kezelést végeztem... ami elég drága volt, és felvettem egy kis hitelt... Itt van az első NAGY hiba, 1500 euró... A kölcsön mellé jött egy hitelkártya... Egy év múlva a helyzet romlott, a hitel törlesztésével már majdnem végeztem, de két hitelkártyám volt, amit minden hónapban ki kellett fizetnem... Szégyelltem magam... Nem szóltam senkinek... Éjszakánként nem aludtam azon gondolkodva, hogy mit tegyek... Közben a társasházi díjak évről évre egyre magasabbak lettek... Végül terhes lettem, és ott a költségek ismét megnőttek,

Úgy döntöttem, hogy bankot váltok, és azt tanácsolták, hogy vegyek fel egy nagyobb hitelt, hogy mindent lezárhassak és újrakezdhessem. Odáig mentem, hogy felvettem egy 10.000 eurós hitelt, hogy kifizessem a hibákat, amiket a párom titokban elkövetett, aki nem tudott mindenről, és akkor megint jöttek a magas társasházi költségek... A COVID... A villany és a gáz árának horribilis emelkedése... Megint bajban voltam és ezt a hitelt kellett fizetnem... minden hónapban... a törlesztőrészlet és a kiadások között a fizetésem nem volt elég... és 2022-ben a bank tanácsára felvettünk egy hosszabb hitelt... 10 évre...Alacsonyabb törlesztőrészlettel.... Elviselhetőbb, szinte "felejthető" havi 200 euró... De a teljes összeg 25 ezer volt... 5 ezer a kamat... Nagyon magas... És főleg mindig úgy, hogy a páromnak nem szóltam...

Ez 2032-ben fog véget érni....

A mai napig 19 ezret (a 25-ből) még nem fizettem ki, és még 5 ezret fizetek a banknak, és 2027-ben fejezem be... Összesen minden hónapban 400 euró megy el a fizetésemből adósságokra.... A többit a családi életre fordítom.

Félek, örökké szorongok, nem mosolygok annyit, mint régen, félelemben élek, hogy rájönnek, mekkora adósságom van ..hogy ne érezzem magam rosszul éjszaka, félelemből, szégyenből és bűntudatból keményen próbálom "elfelejteni", hogy ekkora adósságom van.... Ami egyébként sem gazdasági nyugalmat, sem semmi konkrétumot nem hozott nekem vissza..... És én így megyek tovább, ezernyi nehézség közepette, túlélve és próbálva nem hagyni, hogy a családomnak bármiben is hiányt szenvedjen, de éjszaka... Éjszaka tudom... És sírok... És rettegek, hogy rájön, mit tettem, és azt hiszem, elhagyna, nem bízna bennem többé, tudom... De 10 év hosszú idő... 2032 messze van... És keresem a megoldásokat, miközben próbálok talpra állni.....

Végre beszélhetek vele a szorongásaimról... Bevallom neki az igazság egy részét.... Hogy az ötezerből, és máris sokkal jobban érzem magam.... Jelenleg az édesanyja hirtelen halála után a pénz is rossz gondolat számára, ami nem hagyja nyugodtan aludni, a számlák egy része zárolva van, várva az örökség lezárására, aztán majd lesz rá kifizetés is, senki nem tudja, mennyi...

most az ötezerről tud, de a húszezerről nem... és segít megtanulni, hogy én is tegyek félre valamit, de nehéz 1200 euróval számolni és a mai megélhetési költségekkel, számlákkal, egyre dráguló élelmiszerárakkal... De meg tudom csinálni, küzdeni fogok, de meg fogom csinálni.

De az a bajom, amit nem tud..... És az, hogy soha nem tudhatja meg... és a bűntudat, ami megmérgez...

Hogy tudhatná meg?

Egyszer szeretne beköltözni a gyerekkori otthonába, de ott még van munka, ki kell üríteni, csöveket, padlót, ajtókat, bútorokat rendbe hozni..... Ehhez pénz kell! És le kell zárni a jelzáloghitelt a lakásra, ahol most vagyunk, és felvenni egy másikat, hogy rendbe hozzuk a házat... Egy év múlva, vagy talán több.... És félek, hogy ha újabb jelzáloghitelt igényelek... Rá fognak jönni, hogy mit csináltam... Előbb meg kell oldanom...

Ez a történet... Eddig...

Sajnos mástól nem tudok segítséget kérni, a szüleim a nyugdíjukból élnek és ők fizetik a házuk jelzálogát is, a bátyámnak nincs ennyi pénze, és ő is fizeti a házát....

Minden este imádkozom, hogy találjak megoldást.... De nem találom...

Szükségem lenne egy 20 ezres ajándékra.... Valaki, aki hajlandó adni és elfelejteni... Örökre titokban tartani...

Kinek lenne erre esélye? Cserébe a mérhetetlen hálám mellett az életért cserébe tudnék kezet nyújtani és valami távoli dolgot tenni.....

Köszönöm mindenkinek, aki segítene visszanyerni a nyugalmamat és a mosolyomat.