Kedves Barátaim,

Szeretnék beszámolni az elmúlt évek eseményeiről, amelyek eredményeként elindítottuk a Kelj fel, Sanyi! kampányt, hogy adományaitoknak és segítségeteknek struktúrát adjunk. A kezdeti sokk után két évembe telt, amikor bezárkóztam és küzdöttem, mire eljutottam arra a pontra, hogy nyíltan beszélek az állapotomról és kérem a segítségeteket.

2023 áprilisában minden figyelmeztetés nélkül megtörtént életem legszörnyűbb eseménye: gerincvelő agyvérzés. Órákig toltak hordágyon a szegedi klinika sürgősségi osztályán, próbálták kideríteni, mi vezetett ahhoz, hogy a köldökömtől lefelé nem tudom mozgatni a lábaimat, a medencémet, én voltam a legtehetetlenebb, aki valaha voltam. Számtalan vizsgálat és vizsgálat következett, és nem tudtam elhinni, hogy ez történik velem. Azt hittem, hogy ez csak egy rossz álom, és fel fogok ébredni. Sajnos nem ébredtem fel a rémálomból, még jobban megdöbbentem, amikor közölték velem, hogy egyszerűen nem találták meg az okát. Minden vérképem normális volt, az MRI, az ultrahang sem mutatott semmit, amire az orvosok okaként tudtak volna következtetni.

Felvettek a neurorehabilitációs osztályra, ahol megkezdtem a mentális és fizikai rehabilitációt a traumából. Négy hónapot töltöttem az osztály orvosai, gyógytornászai és ápolói mellett, ez idő alatt szembesültem azzal, hogy életem talán legnehezebb időszakába léptem: megtanultam más életmódot élni, segédeszközökkel és kiegészítőkkel mozogni - és megbirkózni. Közben persze képtelen voltam elfogadni, hogy az élet így kispadra ültetett.

Az 50. születésnapomat teljesen más emberként éltem meg.

Úton voltam, a boldogságot hajszoltam, az örömöt kerestem, élveztem a függetlenségemet, zenészként sok értékes emberrel vettem körül magam. Több mint egy évtized után a zenekarommal kezdtek rendeződni a dolgok, végre vettem egy saját lakást, amit saját kezűleg újítottam fel, és akkor jön a sors, és közli velem, hogy más tervei vannak.

Az első néhány hónaptól kezdve és azóta is hihetetlenül keményen küzdök minden nap.

A szegedi kórházban töltött 4 hónap után kerültem át Budapestre, az Országos Mozgásszervi Rehabilitációs Intézetbe, ami egy gerincvelő sérültek számára minősített intézet. Itt felkészítettek a kerekesszékes életre, megtanították azokat a készségeket, amikre egy kerekesszékesnek szüksége van ahhoz, hogy boldoguljon az életben, amíg képes nem lesz lábra állni. Megtanultam az önkatéterezést, kaptam egy ortézist, amely lehetővé teszi, hogy a napi ajánlott teendőket állva végezzem el. A barátaim és a családom rengeteg energiát fektettek abba, hogy megkönnyítsék a mindennapjaimat, minden nap meglátogattak Szegeden, sőt, hetente 2-3 alkalommal Pesten is igyekeztek megfogni a kezemet, és nem hagyták, hogy elinduljak lefelé. Sajnos időközben elvesztettem édesapámat, akitől nem tudtam személyesen elbúcsúzni. Budapestről 2023 decemberében engedtek haza, és ezzel újabb megoldandó kérdések sora várt rám: akadálymentes-e a lakásom kerekesszékkel, megoldom-e a mindennapi élethez szükséges mozgásokat, egyáltalán átférek-e a fürdőszoba ajtaján stb. Olyan dolgok, amiket mások el sem tudtak képzelni, hatalmas akadályt jelentettek számomra, és bevallom, ma már gond nélkül meg tudok tenni olyan dolgokat is, amik elsőre lehetetlennek tűnnek.

Annak ellenére, hogy az életem a feje tetejére állt, nagyon bíztam abban, hogy valahol a világon lesz egy csodaszer, ami segíthet rajtam.

Közhelyesen hangzik, de az emberi kapcsolatok valóban a legértékesebb kincsünk. Egy volt zenész kollégám, aki történetesen neurológus, hallott rólam, és minden tudását és kapcsolati hálóját felhasználva segített megismerni a gerincvelő-sérülések kezelésével kapcsolatos nemzetközi kutatásokat. Adott nekem egy készüléket, amely a gerincvelőm kemény hártyájára beültetve elektromos impulzusokat juttat a gerincvelő sérült, de még regenerálható részébe, így felgyorsítva az idegsejtek gyógyulását. A gerincvelő-stimulátor beültetése óta új mozgást és erőt érzek a lábamban, amit a gyógytornászom is megerősített. Az otthoni segítség elengedhetetlen, a mindennapi mozgásról és testmozgásról nem lehet lemondani; a klinikán megismert szakemberek óriási odaadással segítenek, gyakran erőforrásaikat meghaladóan.

A barátaim mellett nagy szerencsém van a főnökömmel is, aki eltűrte a majdnem egyéves távollétemet, és 2024 nyarán visszahívott dolgozni. Bár csak részmunkaidőben, de visszatértem a régi kollégáim közé, és igyekszem tenni a dolgom. Ez óriási segítség számomra, hiszen az állandó gyógyszeres kezelés, a katéterek, a felnőtt pelenkák és a fertőtlenítőszerek költségeit éppen csak fedezi a rokkantsági nyugdíjam, amelyet 75%-os rokkantsági fok alapján kapok. A lakásom fenntartására és heti 3 fizioterápiás kezelésre kell pénzt szereznem, hogy ne essek át egy bizonyos ponton.

De valahogy mindig van egy reménysugár.

Most is felragyogni látszik egy terápia, amire egy hasonló amerikai zenész esetében figyeltem fel. Jesse Malin 2023-ban - egy hónap különbséggel - szintén gerincvelői agyvérzést kapott, és hozzám hasonlóan ő is deréktól lefelé veszítette el a funkcióit. Egy barátom a Rolling Stone magazinban olvasott a történetéről, és elküldte nekem. Felvettem vele a kapcsolatot, és elmesélte, milyen terápiákon esett át, és mit tervez. Meglepődtem, amikor bejelentette, hogy 2024 decemberére tervezi a visszatérő koncertjeit. Az ő javaslatára meglátogattam egy argentin klinikát, ahol Jesse-t hónapokig kezelték, és újra talpra állították. Természetesen már ő sem tud maratont futni, de képes volt járókeretre állni, és megköszönni a jótékonysági koncertjére összegyűlt emberek támogatását. A klinika őssejtkezelést alkalmaz, és 20 éves tapasztalattal rendelkezik a korábban járni képtelen emberek életminőségének javításában.

2024 karácsonyára megvan ez a reményem, és a klinika orvosával folytatott interjú után várom a klinika válaszát a Buenos Aires-i hat hónapos kezelés anyagi vonzatairól.

Mivel a magam és a hozzám közel állók hite óriási, nem hagyjuk veszni ezt a lehetőséget. Eltökélt szándékunk, hogy újra talpra álljak és színpadra álljak. Mert ez mindig is a szabadságot jelentette számomra.

Kedves barátaim! Köszönöm, hogy időt szakítottatok a történetem elolvasására, és várom, hogy a jövőben is együtt dolgozhassunk!

Szeretettel, Kecskeméti Sanyi