Először is szeretném elmondani, hogy vannak olyan emberek, akiknek sokkal nagyobb szükségük van segítségre, mint nekünk. Rosszul érzem magam attól is, hogy ezt leírom. Ha azon gondolkodtok, hogy segítsetek-e nekünk, vagy inkább támogassatok valakit, aki alig jut élelemhez, vagy alig bírja ki a következő napot, kérlek, őket válasszátok. Soha nem bocsátanám meg magamnak, ha miattam maradnának segítség nélkül.

De ha még mindig olvasod, a nevem Sasha, és családot szeretnék alapítani a nővel, akit szeretek. Hadd meséljem el a történetünket.

Sylwia Little Rockból, Arkansasból származik. Ő az egyik legerősebb és legkitartóbb ember, akit valaha ismertem, és elmondom, miért. Édesanyja részlegesen megbénult a szülés után, ami hihetetlenül megnehezítette a mindennapi tevékenységeket, mint a járás és a beszéd. Ezeknek a kihívásoknak ellenére Sylwia édesanyja legjobb barátja és személyes tolmácsa lett, segítve másokat abban, hogy megértsék a beszédét. Édesanyja volt a támasza, az a személy, akihez rossz napokon fordult, és mindennek az alapja, amit Sylwia értékesnek tart.

Amikor Sylwia 18 éves lett, az élete örökre megváltozott. Édesanyjánál mellrákot diagnosztizáltak. Annak ellenére, hogy hihetetlen erővel és bátorsággal vette az élet kihívásait részlegesen megbénult nőként, ez egy olyan csata volt, amelyet nem tudott megnyerni. Szívszorító látni, ahogy a világon a legjobban szeretett emberünk elveszíti a harcot a rák ellen. Olyan mély űrt hagy maga után, amit nehéz szavakba önteni. Nem állítom, hogy teljes mértékben megértem a fájdalmat, amit Sylwia átélt – szerencsés vagyok, hogy még mindkét szülőm él–,de látom, mekkora erőre volt szüksége ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.

Anyja elvesztése Sylwiát egy mélyreható döntésre késztette: segíteni akart másoknak elkerülni azt a fájdalmat és veszteséget, amelyet ő maga átélt. Kutató lett egy mellrákintézetben, és két év alatt számos tudományos cikk társszerzője lett. Később az orvostudomány mellett döntött, és felvételt nyert az orvosi egyetemre –ahol végül megismerkedtünk.

Még mielőtt elmentünk volna az első randinkra, a barátaim és a családom már mindent tudtak a csoportomban lévő kedves és gyönyörű nőről. Valahogy szerencsém volt, és Sylwia esélyt adott nekem. Most, hat évvel később, közös életet építettünk fel. Ő vezette a programját, hihetetlen gondossággal és odaadással irányítva 35 embert. Én pedig minden tőlem telhetőt megtettem, hogy támogassam őt – segítettem a fordításokban, szerveztem az embereket az eseményekre, és még sok minden másban.

Sylwia segített átvészelni az első tudományos konferenciámat, amit soha nem gondoltam volna, hogy megélhetek, mivel egy kis ukrán faluban nőttem fel. Neki köszönhető, hogy megtaláltam a bátorságot, hogy túllépjek a félelmeimen.

Együtt hihetetlen élményekben volt részünk, például két hónapot töltöttünk Litvániában az Erasmus+ szakmai gyakorlat keretében, amit ő szerzett nekünk. Sylwia mindig a támaszom volt, bátorított a bizonytalanságaim ellenére is. Ahol felnőttem, nehezen ment a magabiztosság, és néha dadogok, amikor beszélek. Bár ő soha nem említi, tudom, hogy zavarba hozom. De dolgozom rajta, és el vagyok szánva, hogy legyőzzem.

Nagyon sokat jelent számomra, hogy megoszthatom ezt a történetet. Csak egy kis segítséget kérek ehhez az úthoz, hogy olyan életet adhassak neki, amilyet igazán megérdemel. Ő az én mindenem, és olyan gyönyörű és erős jövőt akarok teremteni, amilyen ő maga is!

Köszönöm, hogy időt szántál ennek elolvasására.