Védőhálót építünk egyedül maradt fiataloknak
Védőhálót építünk egyedül maradt fiataloknak
Frissítések3
-
💚 A mi kis Kungfu Pandánk és a zöld szivecskék története 💚
Ricsi huszonéves fiatalember. Mi csak úgy hívjuk őt az alapítványnál: a mi kis Kungfu Pandánk. Nemcsak az alkata miatt, hanem azért is, mert ritkán találkozni ennyire jólelkű, csendes, szerethető emberrel.
Pedig Ricsi élete nagyon messziről indult.
Az édesanyjuk elhagyta őket, az édesapjuk pedig éveken keresztül bántalmazta a gyerekeit. Ricsi a mai napig könnyes szemmel mesél arról, hogy mennyire fáj neki: nem tudta megvédeni a testvérét. És amikor a testvére segítséget kért, ő nem mert mellé állni. Félt.
Az apja azzal fenyegette, hogy ha beszélni mernek, állami gondozásba kerülnek. Ricsi már akkor is látta az iskolában, hogyan bánnak az állami gondozott gyerekekkel. Látta a csúfolást, a megbélyegzést, a lenézést. Rettenetesen félt ettől.
Aztán mégis ez lett a sorsa.
Kiemelték őket a családból. Lakásotthonok, nevelőszülők, újabb és újabb helyek következtek. És hiába lett magas, erős fiú, valahogy mindig ő maradt az áldozat. Sok bántalmazás érte. Volt olyan gyermekotthoni bántalmazás is, amely után büntetőeljárás indult, és az elkövető gyermekfelügyelő végül rács mögé került.
Ricsi mégis talpon maradt.
Amikor 18 évesen – ahogy oly sok állami gondozott fiatalt – gyakorlatilag kitették az életbe segítség nélkül, ő megpróbált kapaszkodót találni. Okosan használta fel az életkezdési támogatást, társakat keresett, albérletbe költözött, dolgozni kezdett.
És szépen, lassan felépített egy életet.
Jó munkahelye lett. Irodai munkát végez. Az elmúlt időszakban több sikert is magáénak tudhat. Mindezt teljesen egyedül érte el, önerőből, háttér nélkül.
A legszomorúbb mégis az, hogy végül nem a saját hibájából került bajba.
Néhány évvel ezelőtt meghalt az az apa, akitől Ricsi a pofonokon kívül szinte semmit nem kapott. De senki nem volt mellette, aki elmondta volna neki: egy örökséget vissza is lehet utasítani.
Így aztán a végrehajtók utolérték őt is.
Inkasszózták a számláját, tiltani kezdték a fizetését, és végül annyi pénze maradt hónap végére, hogy már az albérletét sem tudta fizetni. Egyik napról a másikra az utcára kerülhetett volna.
Ekkor talált meg minket.
És tudjátok, mi a legkülönlegesebb Ricsiben?
Hogy mindezek után sem keseredett meg.
Nálunk ő az, akit mindenki csak „a jó fiúként” emleget. Az újonnan érkező fiatalok mellé mindig őt tesszük, mert ő türelmesen segít nekik. Megtanítja őket bevásárolni, beosztani a pénzt, együtt főzni, megszervezni a hétköznapokat. Ő a nagytesó azoknak, akiknek talán életükben először van valódi otthonuk.
És miközben a rendszer a mai napig próbálja utolérni őt, ő mindig ugyanazt mondja:
ha már segítséget kapott, ő is szeretne visszaadni belőle másoknak.
Itt azt látjátok, amikor a lőrinci életkezdő ház komfortosabbá tételében segített.
Nemrég ünnepeltük a 26. születésnapját. 💚
Ricsi ugyanis minden üzenetét zöld szívecskékkel küldi nekem, ezért egy zöld szívecskékkel díszített tortát készítettem neki.
Talán apróságnak tűnik.Pedig egy olyan embernek, akinek egész életében alig jutott szeretet, néha egy torta is azt jelenti:
„fontos vagy.”
És Ricsi fontos. 💚
0HozzászólásokMég nincs hozzászólás, legyen ön az első!
Adjon hozzá híreket és tartsa tájékoztatva a támogatókat a kampány előrehaladásáról.
Ez növeli az adománygyűjtés hitelességét és a támogatók elköteleződését.
Leírás
Egy évvel ezelőtt volt egy álmom.
Hogy azoknak a fiataloknak is legyen esélyük az életben, akik minden védőhálóból kiestek. Akik 18 évesen papírok nélkül, család nélkül, kapaszkodók nélkül állnak az utcán. Akik nem tudják, hol fogják tölteni az éjszakát. Nem tudják, hogyan intézzenek el egy hivatalos ügyet. Nem tudják, hogyan osszák be a pénzüket. Nem tudják, hogyan lehet biztonságban, rendszerben élni.
Erre a célra alapítottam meg a Nem Vagy Egyedül Velünk Alapítványt.
Az elmúlt egy évben életkezdő házakat hoztunk létre számukra. Mentorokat szerveztünk melléjük, munkát kerestünk nekik, tanfolyamokat támogattunk, szocializációs és lelki támogatást nyújtottunk és megmutattuk nekik azt is, hogyan lehet újra rendszert építeni egy szétesett életből.
A magyar társadalom az utóbbi időben megmutatta, hogy fontos számára a gyermekvédelem ügye, amelynek az állami gondozottak sorsa, az egyik legnehezebb szelete, olyan feladat, amivel egyetle egy rendszernek sem sikerült igazán jól megbirkóznia. Napjainkban egyre többen mozdulnak meg egy-egy fiatalért, egy-egy nehéz sorsért, egy-egy emberi történetért. De nem mindig egy valakinek az egyszerre sok a jó megodás, főleg ha rendszerszintű változást szeretnénk elérni.
Most mi arra kérjük az emberek közösségét, hogy ne csak egyetlen történet mellé álljon oda, hanem egy működő modell mellé is. Hanem egy olyan modell mellé, amely nem pillanatnyi kríziseket próbál kezelni, hanem emberi életeket próbál újraépíteni.
Mert a gyermekvédelem nem érhet véget ott, amikor egy fiatal betölti a tizennyolcat.
A valódi élet sokszor akkor kezdődik igazán.
Mi pedig azt látjuk, hogy ha ezek mellett a fiatalok mellett vannak olyan felnőttek, akikben mernek bízni, akik megfogják a kezüket, és akár a legegyszerűbb dolgokat is megtanítják nekik — hogyan osszák be a pénzüket, hogyan intézzenek ügyeket, hogyan tartsanak rendet maguk körül, hogyan építsenek fel egy napirendet, hogyan álljanak helyt egy munkahelyen — akkor igenis képesek új életet kezdeni.
Most sokan azt gondoljátok, erre vannak az utógondozók. Így is van, csak éppen nagyon kevés férfőhellyel, átmeneti időszakot követő felvétellel és nagyon kevés még lelkes és empatikus szakemberrel. Vannak ilyenek, csak túlságosan is kevesen.
Decemberben költöztek be bérelt házainkba az első lakók.
Ma már 19-en vannak. Többségük dolgozik és tanul. Van, akit előléptettek a munkahelyén. Van, aki már a második tanfolyamát végzi. Van, aki saját gyermekét neveli stabil körülmények között. Van, aki olyan úton indult el, amiről korábban mindenki azt mondta: lehetetlen, és most dolgozik, alkot és egyre önállóbb.
"Gyerekeink" között vannak súlyos bűncselekmények áldozatai, gyermekvédelmi rendszerben sérült fiatalok, bicskei és Szőlő utcai ügyek érintettjei is. Többen már maguk is szülők.
Mi fontosnak tartjuk az anonimitásukat és az emberi méltóságukat. Nem használjuk őket reklámarcként. Nem tesszük ki őket kirakatba. Azokat ismeri meg a nyilvánosság névvel és arccal, akik ezt saját döntésből vállalják.
Most egy fordulóponthoz érkeztünk.
Az alapítvány újraszervezés alatt áll. Miközben hat aktív házunk és 19 elátottunk van, akiknek az élete, stabilitása az elsődleges számunkra, az előző háromtagú kuratóriummal elválltak útjaink és egy új kuratórium felállítása kezdődött el. Ekkora felelősség felvállalásához azonban látni kell, hogy a szervezet a felvállalt, folyamatban lévő feladatokkal fenntartható és működtethet.
A következő hetekben szeretnénk őszintén látni, hogy van-e akkora társadalmi támogatottsága ennek a munkának, amelyre hosszú távon is biztonsággal lehet építeni.
Ezért most közösségi kampányt indítunk.
Nem azért, mert azt gondoljuk, hogy mindenkin tudunk segíteni.
Hanem azért, mert hiszünk abban, hogy minél több embernek lehet valódi esélyt adni egy élhetőbb életre.
És mert hisszük, hogy együtt valódi jövőt lehet építeni.
Egy évesek leszünk. Most nyílik meg a kapu, amin túl pályázati lehetőségek, közhasznúság és hamarosan 1 százalékok elfogadásának a lehetősége vár. De odáig a társadalmi összefogás tudja elvinni ezt a kezdeményezést.
A következő két hét szeretnénk látni, jónak gondoljátok-e, amit csinálunk és elég erős-e a támogatottsága annak, amit válalltunk, ahhoz, hogy hosszú távon építsünk rá.
