Soha nem gondoltam volna, hogy 59 évesen idegen emberektől fogok segítséget kérni. Egész életemben arra törekedtem, hogy a saját lábamra álljak, dolgozzak és segítsek másoknak, amikor csak tudtam. Ma azonban olyan helyzetben vagyok, hogy elveszíthetem az utolsó helyet, amit otthonnak nevezhetek.

Egyedül élek egy kicsi, régi házikóban Popradban, az elhunyt édesanyám kutyájával. Részmunkaidőben takarítónőként dolgozom egy egészségügyi intézményben. Ez nem az én végzettségemnek megfelelő munka – két főiskolai diplomám és további tanulmányaim vannak –, de az én koromban nagyon nehéz jobb állást találni.

Élethelyzetem évekkel ezelőtt kezdett bonyolódni, amikor a volt partnerem iránti bizalom miatt pénzügyi gondokba kerültem. Átvettem az üzleti adósságokat, hogy megmentsem a családot és a vállalkozást, de a helyzet fokozatosan romlott. A gazdasági válság és a ki nem fizetett számlák miatt adósságspirálba kerültem, és végül anyám lakását is elvesztettük.

Ezt követően egy számomra nagyon nehéz időszak következett – albérletek váltogatása, bizonytalanság és az újrakezdésre való törekvés. Mindennek ellenére soha nem adtam fel a munkát, és igyekeztem saját lábamra állni.

A legnagyobb támaszom az édesanyám volt. Amikor súlyosan megbetegedett, gondoskodtam róla egészen 2021-ben bekövetkezett haláláig. Halála nagyon megrázott, és ez a veszteség után az egészségi állapotom is romlott.

Egy ideje sikerült lakást találnom egy régebbi házikóban. Amikor beköltöztem, nagyon elhanyagolt állapotban volt. Fokozatosan saját kezemmel takarítottam, javítottam és szépítettem. Festettem, apró dolgokat javítottam, rendbe hoztam a kertet, és igyekeztem, hogy újra otthonná váljon.

Hosszú évek bizonytalansága után végre itt találtam meg a békét. A kertbe szívesen jönnek az unokáim is, akik imádják a természetben töltött időt.

Most azonban az a veszély fenyeget, hogy elveszítem ezt a kis házat. A háznak több tulajdonosa van, és egyikük az eladásra szorgalmazza. A tulajdonos, aki nekem adja bérbe a házat, nagyon megértő velem szemben, és szeretne megoldást találni, hogy itt maradhassak. Felvetette, hogy kivásárolhatnám a nővére tulajdonrészét, hogy stabilizálódjon a helyzet.

Sajnos személyes csődöm után és a jelenlegi jövedelmemmel nem vehetek fel hitelt. Más lakást találni azonban szinte lehetetlen számomra – a bérleti díjak Popradban nagyon magasak, és nagy kauciót kérnek, amit nem tudok megtakarítani.

Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom ezt az adománygyűjtést.

A 40 000 eurós célösszeg segítene fedezni a társtulajdonosi részesedés kifizetését, és biztosítaná, hogy még néhány évig a házikóban maradhassak – amíg jogosult leszek városi lakásra vagy nyugdíjra.

Nem luxust kérek. Csak egy esélyt kérek, hogy maradjak azon a helyen, amelyet saját kezemmel alakítottam otthonná.

Ha úgy dönt, hogy segít, teljes szívemből hálás leszek Önnek.