2025.07.09.

A doki ekkor műtene csípőprotézissel.

Vagy az állam.

Vagy a TB. Mindegy.

Úgy döntöttem erről írnom kell.

Részletekben.

1.rész.

Az hogy fáj, az egy folyamat. Mindig. Nincs olyan hogy nem. Végül is az év 365 napból áll, tehát 365-ször gondolja az ember hogy rosszabb lesz.

Vagy jobb. Ki tudja...

Tánc közben nem fáj ...annyira. Ez valahol pszichológia is szerintem. Csak az a rohadt szar hogy látom hogy már a bénább táncosoknál is rosszabbul tudom csinálni...

Az egykori profi...

Röhögnöm kell.

És én tanítom, tiszta Mekk Mester.

A sánta tánctanár...hát.. há...hááá...hahaha!

A spicc a múlté...

És a lábemelés. Soha nem gondoltam volna hogy egyszer ez nehéz lesz. Hát most itt van.

Egykor:

Hétfő: OldBoys , Pecsa.

Kedd: Rocky Buli Alcatraz,

Szerda: Cadillac, Almássy tér,

Csütörtök: Madarak,

...meg se kottyan...

Péntek: Akármilyen társastáncos buli.

Szombat: Szombat esti láz.

Vasárnap: Ötórai Tea.

Bírtam évtizedeken keresztül...

35 év versenytánc, most meg...

Milyen az az élet ami egész végig mozog, él, lüktet, azután meg arra van kárhoztatva hogy szemlélődő üzemmódba váltson?!

Én nem vagyok nyugdíjas.

Szerintem soha nem is leszek!

Táncórák, táborok, bulik, Bálok, rendezvények, tánchétvégék.

Khm...

Aflamin. Ez egy fájdalomcsillapító neve. Receptre.

Röhögnöm kell. Egész életemben soha nem éltem semmilyen gyógyszeren. Most meg...

Senki nem látja hogy szar.

Senki nem látja hogy rozoga.

Csak hogy biceg.

A rohadt életbe!

De csinálom, mert Te, az élet, a munkám, a társak, a tanítványok ezt várják el tőled.

Tulajdonképp helyes!

Mert ez tart életben.

Megyek, csinálom, élek, tanítok.

Ma is.

Utána meg egy naaaaagy, hosszú sóhaj.

Éljen a tarsadalombiztosítás!!

Mert 2025.07.09.

Csók!:))))