A család nevében: Hakim Sharitah, ugandai árva
A család nevében: Hakim Sharitah, ugandai árva
Eredeti Francia szöveg lefordítva Magyar
Eredeti Francia szöveg lefordítva Magyar
Leírás
A nevem Veronica, és 18 éves vagyok. A szüleim akkor haltak meg, amikor épp a saját szüleik temetésére tartottak. Ez a szomorú, de fontos utazás alkalmat kellett volna adjon arra, hogy elbúcsúzzunk a családtól, és megemlékezzünk szeretteinkről. Ehelyett tragédia történt, és egyszerre mindkettőjüket elvesztettem. Egyetlen nap alatt elvesztettem a szüleimet és a jövőt, amit elképzeltem. Egyedül maradtam a hét kis testvéremmel, akikről gondoskodnom kellett. Mindannyian összetörve és tanácstalanul próbáltuk megérteni, hogyan vehettek el tőlünk ennyi mindent ilyen brutálisan. Azóta az élet rendkívül nehéz. Vannak napok, amikor a fájdalom és a felelősség elviselhetetlen, és elkap a vágy, hogy feladjam. Vannak olyan napok is, amikor nincs elég ennivalónk, és tehetetlennek érzem magam, amikor látom, hogy testvéreim éheznek. Mindezen fájdalom ellenére kitartok értük. Nagyon szeretem a testvéreimet, de nem tudok mindent egyedül vállalni. Számítok nagylelkűségükre, hogy átvészelhessük ezt a nehézséget, és méltósággal és reménnyel építhessük újjá az életünket.
