Évekig tartó egészségügyi problémák, súlyos betegségek és stressz ellenére is keményen dolgoztunk azért, hogy a lehető legszebb életet élhessük. Sajnos a mai gazdasági helyzetben nem sikerült elérnünk azt a célunkat, hogy saját, magánszféránkban élvezhessük a boldogságot és az örömöt. Egy otthont!

A férjem (44) azért költözött át egy másik országba, hogy velem (31) lehessen, ahol nem beszélte a nyelvet és nem értette a kultúrát, engem a világ legboldogabb emberévé tett, majd két hónappal az esküvőnk után agyvérzést kapott, elvesztette az állását, nem kapott fizetést. Az előttünk álló ijesztő napok tele voltak valódi félelemmel, szomorúsággal, de reménnyel is, miközben egy egzisztenciális válság körforgásában ragadtunk. Jött a Covid, nem volt munka, egy fizetésből kellett megélnünk, beleértve a szüleim támogatását is, rengeteg adósságunk volt, és nem láttunk kiutat. Azóta is küzdünk.

A mai napig nem tudunk szilárdan állni a saját lábunkon. Azt mondják, nem vagy gyenge, ha segítséget kérsz, ezért gondoltuk, megpróbáljuk.

Egymáshoz fordulunk szeretetért és támogatásért, de szeretnénk felépíteni valamit, amit együtt ápolhatunk, és megvalósíthatjuk az álmunkat.

Előre is köszönjük!