Évekig tartó egészségügyi problémák, súlyos betegségek és stressz, és mi mégis nagyon keményen dolgoztunk, hogy minél jobb életünk legyen. Sajnos a mai gazdaságban nem tudtuk elérni a célunkat, hogy legyen egy saját, privát, boldogság és öröm darabkánk. Egy otthon!

A férjem (44) országokat költözött, hogy velem (31) legyen, ahol nem beszéli a nyelvet és nem érti a kultúrát, a világ legboldogabb emberévé tett, majd 2 hónappal az esküvőnk napja után agyvérzést kapott, elvesztette a munkáját, nem kapott fizetést. Az előttünk álló félelmetes napok tele voltak őszinte félelemmel, szomorúsággal, de reménykedéssel is, miközben egy egzisztenciális válság hurokjában ragadtunk. Covid történt, nem volt munka, egy fizetésből tartottuk fenn magunkat, beleértve a szüleim támogatását, rengeteg adósság, nincs kiút. Azóta is küzdelmes az életem.

A mai napig képtelenek vagyunk szilárdan megállni a saját két lábunkon. Azt mondják, nem vagy gyenge, ha segítséget kérsz, ezért gondoltuk, megpróbáljuk.

Egymáshoz fordulunk szeretetért és támogatásért, de szeretnénk valami olyat építeni, amit együtt tudunk ápolni és megélni az álmainkat.

Előre is köszönjük!