A nevem Déri Mónika

Magyarországról származom, élettársammal éltem együtt. Augusztusban a szociális szolgálat elvette tőlünk a fiúnkat az LVU alapján, apja függősége miatt, és azt mondták, hogy nem tudom megvédeni őt. Soha nem volt veszélyben, apja nem veszélyes.

A szociális szolgálat kényszerített minket a különválásra, és most, annak ellenére, hogy tudják, hogy anyagi gondjaim vannak, három hónapja nem fizettem a lakbért, és kilakoltatás fenyeget, nem hajlandók segíteni. Mind én, mind az ex-élettársam többször is jeleztük nekik, hogy a főbérlőm betör, zaklat és zaklat, de nem hajlandók segíteni. Próbáltam igényelni anyagi támogatást, ahogy korábban a párommal együtt tettük, de azt mondták, hogy nincs jogom Svédországban tartózkodni, még akkor sem, ha aktívan állást keresek, ezért megtagadták, hogy legalább a lakbérre adjanak pénzt... 

Arra kényszerítenek, hogy Svédországban maradjak, pedig bizonyítani tudom, hogy Magyarországon stabil életkörülmények várnak rám és a fiamra, az apja is beleegyezett abba, hogy hazautazzunk, ahol nekem is stabil munkám lehet, de nem engednek el minket.

Egyedül vagyok Svédországban, nincs családom, nincsenek barátaim, egy lakásban élek, ahol a tulajdonos fenyeget, és senkitől sem kapok segítséget. A szociális szolgálat úgy viselkedik, mintha nem hallana meg.

Pénz nélkül nem tudok lakást bérelni, a szüleim nem tudnak segíteni, mert idősek és nyugdíjasok, bármelyik nap az utcára kerülhetek, és akkor a szociális szolgálatnak újabb oka lesz arra, hogy ne adja vissza a fiamat, ha hajléktalan vagyok.

Szégyellem magam, félek itt Svédországban, mint egy teljesen egyedülálló nő.

Nem tudok enni, nem tudok aludni.

A háziurat is feljelentettem a rendőrségen, de semmit sem tettek, és lezárták az ügyet.

Segítségre van szükségem. Egy idegen országban vagyok pénz nélkül, csak haza akarok menni a fiammal. De anya vagyok, ezért nem hagyom itt a fiamat.

A magyar konzulátus sem segített nekem.

Csak egy anya vagyok, aki mindent megtesz a fiáért. 

Köszönöm a segítségüket ❤️