A nevem Déri Mónika

Magyar vagyok , együtt éltem a szambómmal . Augusztusban a szociális szolgálat elvitte a fiunkat lvu alatt pappas missbruk miatt és azt mondták nem tudom megvédeni. Ő soha nem volt veszélyben ,papa nem veszélyes .

A szociális szolgálatok kényszerítettek minket külön és most még akkor is, ha tudják, hogy anyagi problémáim vannak és három hónapja nem fizetem a lakbért és kilakoltatás előtt állok, nem hajlandóak segíteni nekem. Én és az ex sambo is többször értesítettük őket , a főbérlőm traspassing, zaklat, zaklat engem, nem hajlandóak segíteni. Megpróbáltam kérni a gazdasági támogatást, mint ahogy korábban is tettük a sambommal a múltban, de azt mondják, hogy nincs jogom Svédországban lenni, még akkor sem, ha aktív álláskereső vagyok, így megtagadták, hogy legalább a lakbérre adjanak pénzt....

Kényszerítenek, hogy Svédországban maradjak, még akkor is, ha stabil élethelyzetet tudok felmutatni magamnak és a fiamnak is Magyarországon, a papa beleegyezik, hogy hazautazzunk, ahol nekem is lenne stabil munkám, de nem engednek el minket.

Egyedül vagyok Svédországban, nincs családom, nincsenek barátaim, a főbérlőm által fenyegetett lakásban élek, és senkitől sem kapok segítséget. A szociális szolgálatok úgy viselkednek, mintha nem hallanának engem.

Pénz nélkül nem tudok bérelni semmit, a szüleim nem tudnak segíteni, mert öregek és nyugdíjasok, bármelyik nap az utcára kerülhetek, akkor a szociális szolgálatnak újabb oka lesz arra, hogy ne adják vissza a fiamat, ha hajléktalan vagyok.

Úgy érzem, szégyellem magam, félek itt Svédországban, mint egy teljesen magányos nő.

Nem tudok enni, nem tudok aludni.

Feljelentettem a főbérlőmet a rendőrségen is, de lezárták az ügyet anélkül, hogy bármit is tettek volna.

Segítségre van szükségem. Egy idegen országban vagyok pénz nélkül, csak haza akarok menni a fiammal . De anya vagyok, így nem hagyom magamra a fiamat.

A magyar konzulátus sem segített .

Én csak egy anya vagyok aki mindent megtesz a fiáért.

Köszönöm a segítséget ❤️