Nos, hol is kezdjem… Helló, a nevem Lucas, egy horvát kis faluból származom. Nekem is voltak nehéz időszakaim az életben, valószínűleg sok más emberhez hasonlóan. A legnagyobb gond az volt, hogy rengeteg időt vesztegettem el családi problémákra, bezárkóztam magamba, képtelen voltam kifejezni vagy érezni bármit is: szeretetet, haragot, boldogságot… semmit. Most 23 éves vagyok, és megtaláltam a legszebb, legmegértőbb barátnőt, akiről csak álmodhattam. Segít nekem mentálisan is felépülni, és azt hiszem, elég jó úton járok ;D. Végre találtam munkát, sokkal többet érintkezem az emberekkel, mint korábban, és találtam néhány hobbit, amivel kitisztíthatom a fejemet és a céljaimra koncentrálhatok. Most, hogy leírom mindezt, rájöttem, hogy csak boldoggá akarom tenni őt, és olyan életet akarok adni neki, amilyet megérdemel, hiszen Szerbiából jött ide dolgozni, pénz és barátok nélkül, és mégis segít nekem talpra állni... Még mindig meghagyom a házra vonatkozó célt, mivel ez a legfontosabb dolog, amit magamnak és neki kívánok, hogy végre elkezdhessük élni az életünket. Nagyon-nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki adományoz és támogat. Ha valakit érdekel egy kicsit többet rólam, az életemről és arról, mi történt, szívesen elmesélem a történetet. Még egyszer köszönet minden adományozónak, és Isten áldjon mindannyiótokat!