Helló, zavarban vagyok, hogy segítséget kérek, de nincs más választásom. Az én történetem talán meggyőzheti Önöket, hogy adományozzanak bármit. Szánjon rá öt percet, és olvassa el a történetemet. 1997-ben születtem egy júliusi napon, egy olyan családban, ami kívülről tökéletesnek tűnik... de a valóságban egy rémálom, egy nővérem, akit évekig bántalmazott egy erőszakos apa, részeges, erőszakos, szinte minden nap vert minket, egy anya, aki most már rokkant, elszöktünk otthonról, házról házra, hogy elmeneküljünk apám terrorja elől, körbejártuk a nevelőotthonokat, menhelyeket, a Caritasnál és egyesületeknél ettünk... meleg víz és gáz nélkül éltünk... olyan ruhákba öltöztünk, amelyek nem a mieink voltak... De semmi sem állított meg minket! Gyerekkorom óta sokat dolgoztam és mindent megtettem! A pincértől a gyári munkásig, a futártól a recepciósig, raktárosig, villanyszerelő segédig... Iskolába jártam, még ha nehezen is, de könyvelői diplomát szereztem! Mindig igyekeztem reményt adni anyámnak, magam fizettem ki a jogosítványomat, és biciklivel jártam dolgozni, majd spóroltam és vettem egy autót... anyám a 280 eurós rokkantsági nyugdíjával segített, de sok egészségügyi problémája volt, például fél karjára lebénult, pacemakert kellett használnia, és évekig tartó dialízis után transzplantáción esett át. Mindig is megtettem, amit tudtam azzal, hogy minden nap felkeltem...rokonok nélkül..barátok nélkül és....szeretet nélkül kaptam...de most...nem tudok tovább...sötét végvárban vagyok..pszichiátriai segítséggel..térdre estem, nem tudok többé felállni..a kiadások elárasztanak és az adósságok halmozódnak..nem tudok erős lenni..nincsenek barátaim..nincsenek rokonaim..nincs semmim..mégis minden nap felkelek és megpróbálok talpon maradni..nem dohányzom, nem drogozom és nem iszom alkoholt. Nem engedek bizonyos kísértéseknek. A jótékonysági kérés az utolsó bástya a parton..ez olyasmi amit soha nem tennék meg..és mégis..itt vagyok..annyi mindent tudnék mondani talán évekig beszélnék de hallgatok..az az összeg amit kérek az az hogy legyen levegőm..oxigén..fizessem a számlákat, vásároljak be és tartsam karban az autót és tartsam félre..lélegezzek hogy felépüljek és talpra álljak! Menjek vissza munkát keresni! Amint a kiadások fedezve vannak, menjek vissza önéletrajzokat osztogatni emelt fővel! Az összeg...nem tudom, hogy sok-e vagy kevés, de nekem...ez a módja annak, hogy lélegezzek, fizessek és a szívemmel a kezemben haladjak előre...és amiért ez sokat ér...azt mondom, hogy köszönöm. Köszönöm és elnézést...ha szeretnél kapcsolatba lépni velem és többet kérdezni, még ha csak beszélgetni is...nyugodtan megteheted.