Találkoztatok már valaha az utcán olyan emberrel, akinek a viselkedése furcsa volt, eltért a szokásos normától, és azt gondoltátok, hogy csak udvariatlan? Nem, tévedtek, ezek nem udvariatlan emberek, nem is furcsák, hanem autisták – egy olyan állapotról van szó, amely miatt a világot másképp érzékelik, mint mi; egy olyan világot azonban, amely számukra gyorsan forog, és szenvedést okoz nekik. Nos, ezeket a különleges embereket az intézmények elfelejtik, amikor felnőttkorba lépnek, ami nehéz helyzetbe hozza ezeknek a különleges fiataloknak a családjait, mert igen, a probléma nem csak a fogyatékossággal élő személyt érinti, hanem teljes mértékben sújtja a családot, amelynek nincs rövid távú megoldása. Szükség van olyan központok létrehozására, ahol szakemberek gondoskodnak arról, hogy ezek a különleges fiatalok a jövőjük érdekében a lehető legnagyobb önállóságot érjék el, és megfelelő terápiákkal segítsék őket abban, hogy békét kössenek a „világgal”, hogy életük több mint boldog legyen, és ezáltal családjaik is részesüljenek az előnyökből. Kérünk tőled egy kis hozzájárulást, hogy tégla téglára megvalósulhasson ez a projekt, amelynek mottója: „soha többé egyedül”.