Szia, a nevem Csongor, és egy 18 éves magyar diák vagyok, aki nemrég valami rendkívüli dolgot ért el: Felvettek az Edinburgh-i Egyetem orvosi karára, amely a világ 20 legjobb orvosi programja között van, és ahová nemzetközi diákként a legnehezebb bekerülni - kevesebb mint 1% esély van a felvételre. De a megtiszteltetés ellenére az álom kezd kicsúszni a kezemből. Nem az érdemek, hanem a pénz és a kormányzati támogatás hiánya miatt.

Az én történetem: Vidékről Edinburghba

Egy vidéki kisvárosban nőttem fel Magyarországon, elvált édesanyámmal, aki ápolónőként dolgozott. Ezekben az években a szabadidőm nagy részét azzal töltöttem, hogy a nyolcadik osztályban a központi középiskolai felvételi vizsgára készültem, amely eldönti, hogy egy diák felvételt nyerhet-e az ország legjobb intézményeibe. Évek kemény munkája után felvételt nyertem a Fazekas Mihály Gimnáziumba, Magyarország 3 legjobb iskolájának egyikébe.

Azóta édesanyámmal Budapesten élünk, ami egyszerre hozott szellemi kiteljesedést és jelentős anyagi megterhelést. Édesanyám, akinek nem tudok elég hálás lenni a támogatásáért, azóta is éjszakai műszakban dolgozik, fedezve a tanulmányaimat és a 25 millió forintos jelzáloghitelünket. Az elmúlt négy évben ezeket az áldozatos összegeket úgy próbáltam meghálálni, hogy fáradhatatlanul dolgoztam azon, hogy beteljesítsem álmomat: felvételt nyerjek egy rangos orvosi egyetemre az Egyesült Királyságban.

Az eredményeim a követelményekhez képest

Ahhoz, hogy felvegyenek egy olyan élvonalbeli egyetemre, mint Edinburgh vagy Cambridge, orvosi szakra, a diákoknak nem csak kivételes jegyekre, hanem versenyképes portfólióra, AP kurzusokra és erős UCAT pontszámra is szükségük van. Magyarországon ezek az utak nem könnyen elérhetőek.

Míg más országok rendszere lehetővé teszi a diákok számára, hogy AP- vagy szakmai gyakorlatot végezzenek az orvostudomány területén, vagy csak egyetemi szintű kutatásokat végezzenek, addig nekem sok-sok elutasításon kellett átverekednem magam, hogy elérjem a céljaimat.

Ez a 9. osztályban kezdődött. Egy látszólag értelmetlen esemény, a Kutatók Éjszakája során ellátogattam egy enzimológiai laboratóriumba, ahol anyám számtalan meggyőzési kísérlete után végül megkérdeztem a labor vezető tudósát, hogy gyakornokként bekapcsolódhatnék-e a laboratóriumuk munkájába. Meglepetésemre, nagy örömmel fogadta el a javaslatomat, és alig egy hónappal később már délutáni gyakorlatomat kezdtem meg, mint kutatási asszisztens.

10. osztályban az iskolám egyedülálló gyakornoki programja révén hat hónapot töltöttem egy kórház szívosztályán.

A fordulópont két évvel ezelőtt jött el, amikor több elutasítás után végre felvettek a Semmelweis Egyetem Doktori Iskola és Tudományos Diákköri Társaság(TDK) kutatási programjába. Prof. Dr. Székely Andrea, a Városmajori Szívklinika aneszteziológus professzorának irányításával három különböző kutatást végeztem el, melyek közül kettőt az ország számos tudományos konferenciáján bemutattam, a legjelentősebb a Semmelweis Egyetem Ifjúsági Kutatói Konferenciája volt, ahol a két év alatt három különdíjat kaptam aneszteziológia kategóriában. Ez az élmény vezetett valami olyanhoz, ami korábban soha nem adatott meg: Külön engedélyt kaptam arra, hogy orvosokat árnyékoljak és asszisztáljak a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinika sebészeti intenzív osztályán - ez egy egyszeri, csak rám szabott mentorprogram volt, hogy megkapjam a brit egyetemeken szükséges munkatapasztalatot.

Ez az orvosi háttér és az UCAT 2024-es teszten elért legjobb 3%-os teljesítményem volt az oka annak, hogy helyet kaptam az Edinburgh-i Egyetem MBChB kurzusán.

Ráadásul ennek a teljesítménynek a ritkasága volt az, amit sajnos hazám vezetői nem tudtak megérteni. Hogy megértsék, milyen ritka ez: A 2023-24-es ciklusban Edinburghba 1760 jelentkezés érkezett orvosira. Mindössze 20 tengerentúli diákot vettek fel. Ez alig több mint 1%-os sikerességi arány. Én is köztük voltam.

Miért van szükségem a segítségedre?

Nemzetközi diákként közel 52 000 fontot kell fizetnem évente tandíjként. Ez hat év alatt 312 000 fontot tesz ki.

Az edinburgh-i élet további elkerülhetetlen költségeket jelent: szállás, vízum, biztosítás és alapvető kiadások.

Amióta megkaptam az ajánlatomat, minden ösztöndíjra pályáztam, amit csak találtam, és több száz intézménnyel vettem fel a kapcsolatot támogatásért. Itt szeretném felsorolni a legjelentősebb említéseket:

• Pályáztam a Stipendium Peregrinum ösztöndíjra, amely Magyarország egyetlen olyan ösztöndíja, amely a kiemelkedő teljesítményű diákokat támogatja rangos egyetemeken. Még a legeslegutolsó interjús szakaszuk elérése után sem kerültem be a végső rostára, ami idén a 30 legjobb pályázóból 26 fő volt, szemben az ígért maximummal. 20. A teljes átláthatóság kedvéért mellékelem az elutasító e-mailt is.

• Több különböző jótékonysági szervezetnek és egészségügyi intézménynek küldtem e-mailt. Eddig a pontig csak elutasító válaszokat kaptam mindegyiküktől, mint pl. Richter Zrt, Aegis, Ingelheim Boehringer, Hold Asset Management, stb.
• Magyarország összes "világhírű, diákokat segítő, jótékonykodó alapítványa", mint a Soros Alapítvány vagy a Jákob Alapítvány, elutasította a javaslatomat, mind arra hivatkozva, mint minden más intézmény, hogy a költségeim túl magasak számukra.

Nekem személy szerint 2,5M Ft-ot sikerült félretennem, ami nagyjából a vízumomra és a biztosításomra elég, de sajnos ennél többre nem.

Hogy teljesen átlátható legyek mindenkivel, úgy érzem, hogy ezeket el kell mondanom:

• Az adománygyűjtésem teljes célját 312.000 fontban határoztam meg, mert ennyi a 6 éves tandíjam.
• Szeretném tisztázni: nem a megélhetési költségeket kérem. Részmunkaidőben fogok dolgozni, hogy azokat fedezzem. Csak az orvosi egyetemen való tartózkodás költségeinek fedezéséhez kérek segítséget.
• A jelenlegi, kisebb, de sokkal fontosabb célom az, hogy fedezetet találjak a közelgő tengerentúli befizetésemre, ami nagyjából 18 000 font.
• Még a kis adományok is segítenek; minden 5 vagy 10 font közelebb viszi a kampányt a túléléshez, a nagyobb adományok pedig a teljes hónapok vagy évek tandíja felé tolhatnak.

Adakozás - Az én ígéretem

Az egyetem alatt nem tervezem, hogy egyetlen másodpercet sem vesztegetek el arra, hogy ne segítsek azoknak, akik hozzám hasonló úton járnak.

Mentorprogramot fogok indítani Magyarországon, hogy segítsek tehetséges, alacsony jövedelmű diákoknak jelentkezni a legjobb brit egyetemekre vagy akár orvosi programokra. Ennek oka az, hogy más nagy magyarországi ügynökségek, amelyek közül sokat kipróbáltam, nem tudtak érdemben segíteni. Ezért igyekszem majd a kapcsolataimat kihasználva naprakész anyagokat gyűjteni a jelentkezési előkészületekről, vagy segíteni a kapcsolatok kiépítésében, esetleg segíteni a diákok sikeres jelentkezési stratégiájának kidolgozásában.

Ez a kampány nem csak egy diákról szól, aki az orvosira készül. Hanem arról, hogy utat teremtsünk mások számára is.

Köszönöm, hogy hisznek bennem.

Ha nem tudsz adományozni, ennek a történetnek a megosztása is sokat segít.