Tko sam ja i za što prikupljam sredstva

Zovem se Ágnes Erőss. Geografkinja sam i posljednjih nekoliko godina dokumentiram živote žena mađarske etničke manjine u Gődényházi/Hudyi, malom selu u Zakarpatju u Ukrajini, smještenom uz Karpate na granici s Rumunjskom. Prikupljam sredstva za dovršetak dokumentarnog filma o njima - projekta koji je započeo kao akademsko istraživanje, a prerastao je u nešto što više ne mogu držati u članku u časopisu.

Situacija upravo sada

Gődényháza/Hudya dom je za oko 300 ljudi - uglavnom žena, djece i starijih osoba. Desetljećima su muškarci iz sela prelazili granicu kako bi radili u Mađarskoj, Poljskoj, Češkoj ili Zapadnoj Europi, dok su žene obično ostajale: odgajale djecu, radile, brinule se za starije roditelje, održavale kućanstvo i samo selo. Od potpune ruske invazije 2022. godine, taj se obrazac učvrstio: Muškarci koji ne žele biti regrutirani jednostavno su otišli i nisu se vratili kući. Obim posla žena značajno je porastao, a mnoge sada same putuju preko granice, dovodeći svoju djecu da vide očeve koji se ne mogu vratiti.

Počeli smo snimati 2021. godine, očekujući jednostavan 40-minutni dokumentarac o poznatom regionalnom fenomenu: utjecaju transnacionalnih migracija radne snage u maloj etničkoj manjinskoj zajednici u Zakarpatju. Do grube montaže u veljači 2022., rat je sve preokrenuo, a film koji smo planirali više nije odgovarao stvarnosti u kojoj su te žene živjele. Stoga sam sama uzela kameru i nastavila - intervjue 2023., telefonske snimke i audio zapise 2024., a sa snimateljem 2025. Sada imam godine materijala, pet izvanrednih protagonistica i priču koja još uvijek nije završena, jer ni njihova priča nije završena.

Zašto mi je ovo važno

Nisam iz sela - odrasla sam u Budimpešti i živjela sam u nekoliko europskih gradova. Godine 2017. gotovo sam slučajno zalutala u Hudyu i na prvi pogled me očarala njezina ljepota. Stalno sam se vraćala, iz godine u godinu, gradeći prave odnose sa ženama tamo. Pisala sam o njima za akademsku publiku, ali akademske publikacije dopiru do nekolicine stručnjaka. Ove žene - i pitanja koja njihovi životi postavljaju o radu, migracijama i što znači držati obitelj i zajednicu na okupu, često bez "pravog posla" ili redovite plaće - zaslužuju da ih vidi puno više ljudi. Želim da ovaj film prenese njihovu snagu volje, humor i ljubav prema njihovim domovima i obiteljima u svijet.

Za što će se sredstva koristiti

Doprinosi će biti usmjereni na tri stvari: završetak dokumentarca i kratkog filma (montaža i postprodukcija, korekcija i dizajn zvuka te titlovi na ukrajinskom i španjolskom jeziku, kako bi postojeći snimak - od kojeg su neki tehnički nesavršeni - konačno mogao postati dovršeno djelo); ulazak filma u festivalske cikluse (kotizacije, putovanja itd.); te razvoj i provedbu kampanje utjecaja, ključnog dijela projekta, koja se sastoji od projekcija u zajednici na nekoliko lokacija diljem Zakarpatja, Europe i svijeta kako bi se podigla svijest o životu u tim ruralnim periferijama i identificirali koraci koje treba poduzeti kako bi se njihovi glasovi čuli.

Hvala

Svaki doprinos, bez obzira na veličinu, približava ovaj film završetku i glasove ovih žena publici izvan njihovog sela, izvan Ukrajine, izvan akademske zajednice. Hvala vam što vjerujete da njihovu priču vrijedi ispričati - i što mi pomažete da je dobro ispričam.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Segíts befejezni a "Mi olyanok vagyunk, mint egy matriarchátus" című filmet

Ki vagyok, es mire gyűjtök

Erőss Ágnesnek hívnak. Geográfus vagyok, és az elmúlt években a kárpátaljai Gődényháza (Hudya) – egy kis magyar ajkú falu Ukrajnában, a Kárpátok lábánál, a román határ mentén – asszonyainak életét dokumentálom. Azért gyűjtök adományokat, hogy befejezhessek egy dokumentumfilmet róluk – egy projektt, amely tudományos kutatásként indult, majd olyanná nőtte ki magát, amit már nem tudok egy szakcikk keretei közé szorítani.

Jelenlegi helyzet

Gődényházán körülbelül 300 ember él – többségük nő, gyermek és idős ember. A falu férfiai évtizedek óta Magyarországra, Lengyelországba, vagy Nyugat-Európába járnak dolgozni, míg az asszonyok otthon maradak: nevelik a gyerekeket, maguk is dolgoznak, gondoskodnak az idősödő szülőkről, és fenntartják a háztartást, sőt magát a falut is. Az orosz-ukrán háború 2022-es teljes körűvé válása óta a családok helyzete még nehezebb. Habár Kárpátalját kevés rakétatámadás érte, a háború a mindennapok része. Azok a férfiak, akik el akarják kerülni a besorozást elmentek és nem utaznak haza a családhoz. Mások időszakos védettséget élveznek, amit rendszeresen meg kell újítani. Így az asszonyok terhei tovább nőttek: a nehezebb agrármunkák megszervezése, a család körüli teendők mind rájuk maradtak, miközben a család összetartása érdekében rendszeresen utaznak a gyerekekkel Magyarországra az édesapát látogatni.

Film, amit eredetileg 2021-ben kezdtünk forgatni, eredetilegaz otthon élő nőkkel foglalkozott volna. 40 perces dokumentumfilmet terveztünk egy jól ismert regionális jelenségről, a munkamigráció hatásáról egy kis kárpátaljai faluban. Mire 2022. februárjában elkészült az első változat, a háború mindent felforgatott, és a tervezett film már nem illett a valósághoz, amelyben ezek az asszonyok éltek. Ezért magam vettem kézbe a kamerát, és folytattam a munkát – interjúkat rögzítettem 2023-ban, telefonnal folytattam a munkát 2024-ben, majd 2025-ben egy operatőrrel együtt forgattunk pár napot. Mára összegyűlt több év anyaga, és az öt rendkívüli főszereplővel együtt szeretnénk, hogy a történetük és a falu története minél több emberhez érjen el.

Moje fontove nema.

Nem vagyok kárpátaljai, Magyarországon születtem és mindig nagy városokban éltem. 2017-ben szinte véletlenül vetődtem Gődényházára és rögtön megfogott a falu hangulata. Attól kezdve minden évben visszatértem és úgy érzem sikerült valódi kapcsolatokat építenem az ott élő asszonyokkal. A velük készített interjúk és terepmunka alapján több tudományos cikket publikáltam, de a tudományos publikációk csak egy maroknyi szakembert érnek el. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ezek az asszonyok, az életük, az akaraterejük, a humoruk, ahogyan összertartják az otthonukat, és a közösséget, megérdemlik, hogy ennél sokkal többen lássák őket. Azt szeretném, azt szeretnénk, hogy ez a film az ő akaraterejüket, humorukat és az otthonuk, családjuk iránti szeretetüket vigye el a világba.

Mire fordítjuk az összegyűlt támogatást

A támogatások három célra mennek: a dokumentumfilm és a rövidfilm befejezésére (vágás és utómunka, hangkorrekció, valamint ukrán és spanyol feliratok, hogy a meglévő – néha technikailag nem tökéletes – anyagból végre kész alkotás születhessen); a film fesztiválokra való benevezésére (nevezési díjak, utazás stb.); valamint egy impact kampány kidolgozására és megvalósítására, ami a projekt egyik alappillére: közösségi vetítések szervezésére Kárpátalján, Európában és világszerte, hogy felhívjuk a figyelmet a vidéki perifériákon élők életére, és kidolgozzunk olyan programokat, amelyekkel felerősíthetjük ezeknek a nőnkek a hangját nemzetközi színtéren.

Köszönet

Minden adomány, bármekkora legyen is, közelebb visz a film befejezéséhez, és szélesebb közönséghez juttathatja el az asszonyok hangját. Köszönöm, hogy hisztek abban, hogy az ő történetük megérdemli, hogy elmeséljék – és köszönöm, hogy segítetek jól elmesélni.