Qui sóc i per a què recapto fons

Em dic Ágnes Erőss. Sóc geògrafa i durant els darrers anys he estat documentant les vides de les dones de la minoria ètnica hongaresa a Gődényháza/Hudya, un petit poble de Transcarpàcia, Ucraïna, situat contra les muntanyes dels Carpats, a la frontera amb Romania. Estic recaptant fons per acabar un documental sobre elles, un projecte que va començar com una investigació acadèmica i que va créixer fins a convertir-se en quelcom que ja no puc guardar en un article de revista.

La situació ara mateix

Gődényháza/Hudya acull unes 300 persones, la majoria dones, nens i gent gran. Durant dècades, els homes del poble han creuat la frontera per treballar a Hongria, Polònia, Txèquia o Europa Occidental, mentre que les dones normalment es quedaven: criant fills, treballant, cuidant pares grans, mantenint la llar i el poble en funcionament. Des de la invasió a gran escala de Rússia el 2022, aquest patró s'ha endurit: els homes que no volen ser reclutats simplement marxen i no tornen a casa. La càrrega de treball de les dones ha augmentat significativament, i moltes ara viatgen d'anada i tornada a través de la frontera elles mateixes, portant els seus fills a veure els pares que no poden tornar.

Vam començar a rodar el 2021, esperant un documental senzill de 40 minuts sobre un fenomen regional familiar: l'impacte de la migració laboral transnacional en una petita comunitat ètnica minoritària a Transcarpàcia. Quan vam tenir un primer muntatge el febrer del 2022, la guerra ho havia capgirat tot, i la pel·lícula que havíem planejat ja no s'ajustava a la realitat que vivien aquestes dones. Així que vaig agafar una càmera i vaig continuar: entrevistes el 2023, imatges telefòniques i àudio el 2024, i amb un director de fotografia el 2025. Ara tinc anys de material, cinc protagonistes extraordinàries i una història que encara no està acabada, perquè la seva història tampoc està acabada.

Per què això m'importa

No sóc d'un poble: vaig créixer a Budapest i he viscut en diverses ciutats d'Europa. El 2017 vaig entrar a Hudya gairebé per accident i em va fascinar la seva bellesa a primera vista. Hi vaig tornar any rere any, establint relacions reals amb les dones d'allà. He escrit sobre elles per a públics acadèmics, però les publicacions acadèmiques arriben a un grapat d'especialistes. Aquestes dones —i les preguntes que les seves vides plantegen sobre la feina, la migració i què significa mantenir unida una família i una comunitat sovint sense una "feina real" ni un salari regular— mereixen ser vistes per molta més gent. Vull que aquesta pel·lícula porti la seva força de voluntat, humor i amor per les seves llars i famílies al món.

Per a què es destinaran els fons

Les contribucions es destinaran a tres coses: acabar el documental i el curtmetratge (edició i postproducció, correcció de so i disseny de so, i subtítols en ucraïnès i castellà, de manera que el metratge existent, en part tècnicament imperfecte, pugui convertir-se finalment en una obra acabada); l'entrada de la pel·lícula als cicles de festivals (taxes d'inscripció, viatges, etc.); i el desenvolupament i la implementació d'una campanya d'impacte, una part central del projecte, que consisteix en projeccions comunitàries en diversos llocs de Transcarpàcia, Europa i tot el món per conscienciar sobre la vida en aquestes perifèries rurals i identificar els passos a fer per fer sentir les seves veus.

Gràcies

Cada contribució, independentment de la seva mida, acosta aquesta pel·lícula a la seva finalització i apropa les veus d'aquestes dones a un públic més enllà del seu poble, més enllà d'Ucraïna, més enllà del món acadèmic. Gràcies per creure que la seva història val la pena explicar-la, i per ajudar-me a explicar-la bé.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

Segíts befejezni a "Mi olyanok vagyunk, mint egy matriarchátus" című film

Que vagi bé, i de veritat que em fa mal.

Erőss Ágnesnek hívnak. Geográfus vagyok, és az elmúlt években a kárpátaljai Gődényháza (Hudya) – egy kis magyar ajkú falu Ukrajnában, a Kárpátok lábánál, a román határ mentén – asszonyainak életét dokumentálom. Azért gyűjtök adományokat, hogy befejezhessek egy dokumentumfilmet róluk – egy projektet, amely tudományos kutatásként indult, majd olyanná nőtte ki magát, amit már nem tudok egy szakcikk keretesríötanzé keretesríötanzé.

Un jelenlegi helyzet

Gődényházán körülbelül 300 ember él – többségük nő, gyermek és idős ember. A falu férfiai évtizedek óta Magyarországra, Lengyelországba, vagy Nyugat-Európába járnak dolgozni, míg az asszonyok otthon maradnak: nevelik a gyerekeket, maguk is dolgoznak, gondoskodnak a időőősödő szülőkről, és fenntartják a háztartást, sőt magát a falut is. Az orosz-ukrán háború 2022-es teljes körűvé válása óta a családok helyzete még nehezebb. Habár Kárpátalját kevés rakétatámadás érte, a háború a mindennapok része. Azok a férfiak, akik el akarják kerülni a besorozást elmentek és nem utaznak haza a családhoz. Mások időszakos védettséget élveznek, amit rendszeresen meg kell újítani. Így az asszonyok terhei tovább nőttek: a nehezebb agrármunkák megszervezése, a család körüli teendők mind rájuk maradtak, miközben a család összetartása érdekében rendszeresen gyerzázekgraz a gyerzázekkel édesapát látogatni.

Una pel·lícula, amit eredetileg 2021-ben kezdtünk forgatni, eredetilegaz otthon élő nőkkel foglalkozott volna. 40 perces dokumentumfilmet terveztünk egy jól ismert regionális jelenségről, a munkamigráció hatásáról egy kis kárpátaljai faluban. Mire 2022. februárjában elkészült az első változat, a háború mindent felforgatott, és una pel·lícula tervezett már nem illett a valósághoz, amelyben ezek az asszonyok éltek. Ezért magam vettem kézbe a kamerát, és folytattam a munkát – interjúkat rögzítettem 2023-ban, telefonnal folytattam a munkát 2024-ben, majd 2025-ben egy operatőrrel együtt na forgattunk. Mára összegyűlt több év anyaga, és az öt rendkívüli főszereplővel együtt szeretnénk, hogy a történetük és a falu története minel több emberhez érjen el.

Miért fontos ez nekem

Nem vagyok kárpátaljai, Magyarországon születtem és mindig nagy városokban éltem. 2017-ben szinte véletlenül vetődtem Gődényházára és rögtön megfogott a falu hangulata. Attól kezdve minden évben visszatértem és úgy érzem sikerült valódi kapcsolatokat építenem az ott élő asszonyokkal. A velük készített interjúk és terepmunka alapján több tudományos cikket publikáltam, de a tudományos publikációk csak egy maroknyi szakembert érnek el. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ezek az asszonyok, az életük, az akaraterejük, a humoruk, ahogyan összertartják az otthonukat, és a közösséget, megérdemlik, hogy ennél sokkal többen l. Azt szeretném, azt szeretnénk, hogy ez a film az ő akaraterejüket, humorukat és az otthonuk, családjuk iránti szeretetüket vigye el a világba.

Mire fordítjuk az összegyűlt támogatást

A támogatások három célra mennek: a dokumentumfilm és a rövidfilm befejezésére (vágás és utómunka, hangkorrekció, valamint ukrán és spanyol feliratok, hogy a meglévő – néha technikailag nem tökéletes – anyagésbóz al kothesgre sbóz); una pel·lícula fesztiválokra való benevezésére (nevezési díjak, utazás stb.); valamint egy impact kampány kidolgozására és megvalósítására, ami a projekt egyik alappillére: közösségi vetítések szervezésére Kárpátalján, Európában és világszerte, hogy felhívjuk a figyelmet a vidéki periféri éséleko él, szervezésére olyan programokat, amelyekkel felerősíthetjük ezeknek a nőknek a hangját nemzetközi színtéren.

Köszönet

Minden adomány, bármekkora legyen is, közelebb visz a film befejezéséhez, és szélesebb közönséghez juttathatja el az asszonyok hangját. Köszönöm, hogy hisztek abban, hogy az ő történetük megérdemli, hogy elmeséljék – és köszönöm, hogy segítetek jól elmesélni.