Cé mise, agus cad chuige a bhfuil mé ag bailiú airgid

Is mise Ágnes Erőss. Is tíreolaithe mé, agus le roinnt blianta anuas táim ag doiciméadú saol na mban de mhionlaigh eitneacha Ungáracha i Gődényháza/Hudya, sráidbhaile beag i Transcarpathia, san Úcráin atá suite i gcoinne shléibhte na gCarpatach ar an teorainn leis an Rómáin. Táim ag bailiú cistí chun scannán faisnéise fúthu a chríochnú - tionscadal a thosaigh mar phíosa taighde acadúil agus a d'fhás ina rud nach féidir liom a choinneáil in alt irisleabhair a thuilleadh.

An staid faoi láthair

Tá thart ar 300 duine ina gcónaí i Gődényháza/Hudya — mná, páistí agus daoine scothaosta den chuid is mó. Le blianta fada anuas, tá fir ón sráidbhaile tar éis an teorainn a thrasnú chun obair san Ungáir, sa Pholainn, sa tSeicia nó in Iarthar na hEorpa agus d’fhan mná taobh thiar de ghnáth: ag tógáil páistí, ag obair, ag tabhairt aire do thuismitheoirí atá ag dul in aois, ag coinneáil an tí agus an sráidbhaile féin ag rith. Ó ionradh iomlán na Rúise in 2022, tá an patrún sin níos deacra: Imíonn fir nach bhfuil ag iarraidh a bheith dréachtaithe agus ní thagann siad abhaile. Tá méadú suntasach tagtha ar ualach oibre na mban, agus taistealaíonn go leor acu anois anonn is anall trasna na teorann iad féin, ag tabhairt a bpáistí chun aithreacha nach féidir leo filleadh a fheiceáil.

Thosaíomar ag scannánú in 2021, agus muid ag súil le clár faisnéise simplí 40 nóiméad faoi feiniméan réigiúnach a bhfuil aithne againn air: tionchar imirce saothair trasnáisiúnta i bpobal beag mionlaigh eitnigh i Transcarpathia. Faoin am a raibh gearradh garbh againn i mí Feabhra 2022, bhí gach rud curtha bun os cionn ag an gcogadh, agus ní raibh an scannán a bhí beartaithe againn ag teacht leis an réaltacht a bhí ag na mná seo a thuilleadh. Mar sin, thóg mé ceamara mé féin agus lean mé ar aghaidh — agallaimh in 2023, píosaí scannáin agus fuaim teileafóin in 2024, agus le cineamatagrafaí in 2025. Tá blianta d’ábhar agam anois, cúigear príomhcharachtar suntasach, agus scéal nach bhfuil críochnaithe fós, mar níl a scéal críochnaithe ach an oiread.

Cén fáth go bhfuil sé seo tábhachtach domsa

Ní as sráidbhaile mé — tógadh mé i mBúdaipeist, agus tá cónaí orm i roinnt cathracha san Eoraip. Sa bhliain 2017, chuaigh mé isteach i Hudya beagnach trí thimpiste, agus bhí mé faoi gheasa ag a háilleacht ar an gcéad amharc. Choinnigh mé ag teacht ar ais, bliain i ndiaidh bliana, ag tógáil fíorchaidrimh leis na mná ansin. Scríobh mé fúthu do lucht féachana acadúil, ach ní shroicheann foilseacháin acadúla ach dornán speisialtóirí. Tuillte ag i bhfad níos mó daoine ná sin go bhfeicfeadh na mná seo — agus na ceisteanna a ardaíonn a saol faoi obair, imirce, agus cad is brí le teaghlach agus pobal a choinneáil le chéile go minic gan "fhíorphost" ná pá rialta. Ba mhaith liom go dtabharfadh an scannán seo a neart toilteanais, a ngreann agus a ngrá dá dtithe agus dá dteaghlaigh amach sa domhan.

Cad chuige a n-úsáidfear na cistí

Rachaidh na ranníocaíochtaí i dtreo trí rud: an clár faisnéise agus an gearrscannán a chríochnú (eagarthóireacht agus iarléiriú, ceartú fuaime agus dearadh fuaime, agus fotheidil san Úcráinis agus sa Spáinnis, ionas gur féidir an píosa scannáin atá ann cheana féin - cuid de neamhfhoirfe go teicniúil - a bheith ina phíosa oibre críochnaithe sa deireadh); dul isteach i dtimthriallta féilte an scannáin (táillí aighneachta, taisteal, srl.); agus forbairt agus cur i bhfeidhm feachtas tionchair, cuid lárnach den tionscadal, ina mbeidh taispeántais phobail i roinnt áiteanna ar fud Transcarpathia, na hEorpa, agus ar fud an domhain chun feasacht a mhúscailt faoin saol sna himill thuaithe seo agus céimeanna a aithint atá le déanamh chun a nglórtha a chur i bhfeidhm.

Go raibh maith agat

Tugann gach ranníocaíocht, is cuma cé chomh mór is atá sí, an scannán seo níos gaire dá chríochnú agus tugann guthanna na mban seo níos gaire do lucht féachana lasmuigh dá sráidbhaile, lasmuigh den Úcráin, lasmuigh den saol acadúil. Go raibh maith agaibh as a chreidiúint gur fiú a scéal a insint - agus as cabhrú liom é a insint go maith.

----- ...

Segíts befejezni agus "Mi olyanok vagyunk, mint egy matriarchátus" scannáin scannán

Is dóigh liom go bhfuil rud éigin cearr leis.

Erőss Ágnesnek hívnak. Geográfus vagyok, és az elmúlt években a kárpátaljai Gődényháza (Hudya) – egy kis magyar ajkú falu Ukrajnában, a Kárpátok lábánál, a román határ mentén – asszonyainak életomét do. Azért gyűjtök adományokat, hogy befejezhessek egy dokumentumfilmet róluk – egy projektet, amely tudományos kutatásként indult, majd olyanná nőtte ki magát, amit már nem tudok egyzékí skeri.

A jelenlegi helyzet

Gődényházán körülbelül 300 ember él – többségük nő, gyermek és idős ember. A falu férfiai évtizedek óta Magyarországra, Lengyelországba, vagy Nyugat-Európába járnak dolgozni, míg az asszonyok otthon maradnak: nevelik a gyerekeket, maguk is dolgoznak, gondoős a gondoskodnak szülőkről, és fenntartják a háztartást, sőt magát a falut is. Az orosz-ukrán háború 2022-es teljes körűvé válása óta a családok helyzete még nehezebb. Habár Kárpátalját kevés rakétatámadás érte, a háború a mindennapok része. Azok a férfiak, akik el akarják kerülni a besorozást elmentek és nem utaznak haza a családhoz. Mások időszakos védettséget élveznek, amit rendszeresen meg kell újítani. Így az asszonyok terhei tovább nőttek: a nehezebb agrármunkák megszervezése, a család körüli tenendők mind rájuk maradtak, miközben a család összetartása érdekében Magszervezése a rendszereserakében a rendszeres az édesapát látogatni.

Scannán, amit eredetileg 2021-ben kezdtünk forgatni, eredetilegaz otthon élő nőkkel foglalkozott volna. 40 perces dokumentumfilmet terveztünk egy jól ismert regionális jelenségről, a munkamigráció hatásáról egy kis kárpátaljai faluban. Mire 2022. februárjában elkészült az első változat, a háború mindent felforgattott, és a tervezett scannán már nem illett a valósághoz, amelyben ezek az asszonyok eltek. Ezért magam vettem kézbe a kamerát, és folytattam a munkát – interjúkat rögzítettem 2023-ban, folytattam teileafón agus munkát 2024-ben, majd 2025-ben egy operatőrrrrel na potat. Mára összegyűlt több év anyaga, és az öt rendkívüli főszereplővel együtt szeretnénk, hogy a történetük és a falu története minél több emberhez érjen el.

Clónna Miért ez nekem

Nem vagyok kárpátaljai, Magyarországon születtem és mindig nagy városokban eltem. 2017-ben szinte véletlenül vetődtem Gődényházára és rögtön megfogott a falu hangulata. Attól kezdve minden évben visszatértem és úgy érzem sikerült valódi kapcsolatokat építenem az ott élő asszonyokkal. A velük készített interjúk és terepmunka alapján több tudományos cikket publikáltam, de a tudományos publikációk csak egy maroknyi szakembert érnek el. Nekem viszont meggyőződésem, hogy ezek az asszonyok, az életük, az akaraterejük, a humoruk, ahogyan összertartják az otthonukat, és a közösséget, megérdemlik, hogy tn soket. Azt szeretném, azt szeretnénk, hogy ez a scannán az ő akaraterejüket, humorukat és az otthonuk, családjuk iránti szeretetüket vigye el a világba.

Mire fordítjuk az összegyűlt támogatást

A támogatások három célra mennek: a dokumentumfilm és a rövidfilm befejezésére (vágás és utómunka, hangkorrekció, valamint ukrán és spanyol feliratok, hogy a meglévő – néha technikailagkés - néha technikailagké alkotás születhessen); scannán fesztiválokra való benevezésére (nevezési díjak, utazás stb.); valamint egy impact kampány kidolgozására és megvalósítására, ami a projekt egyik alappillére: közösségi vetítések szervezésére Kárpátalján, Európában és világszerte, hogy felhíelvjuk a figyékonovjuk a figyékonovjuk életére, és kidolgozzunk olyan programokat, amelyekkel felerősíthetjük ezeknek a nőknek a hangját nemzetközi színtéren.

Köszönet

Minden adomány, bármekkora legyen is, közelebb visz a film befejezéséhez, és szélesebb közönséghez juttathatja el az asszonyok hangját. Köszönöm, hogy hisztek abban, hogy az ő történetük megérdemli, hogy elmeséljék – és köszönöm, hogy segítetek jól elmesélni.